Az idősek között is a legöregebb: a gyenesdiási Darnay-pince

Vitathatatlan, hogy geoparkunk és a Balaton-felvidék egyik kiemelkedő jelentőségű és szépségű táji értéke a térségben is oly jellemző szőlőhegy. A lankákon felfutó szőlősorok, a régi pincék, présházak elbűvölő, romantikus miliőt kölcsönöznek e vidéknek. Igazán különleges élményt nyújthat, ha a Balaton vizét is látjuk csillogni, miközben a hegy levét szürcsölgetjük a présház előtti padon.

szőlőhegy 02 balatonakali gulyasattila epiteszforum 7001. kép: Lélegzetelállító szőlőhegyi látkép Balatonakaliban. Forrás: Gulyás Attila/epiteszforum.hu

A szőlőhegyek számos igen öreg, értékes és fájóan fogyatkozó számú népi építészeti emlék – pincék, présházak – őrzői. De melyik lehet a legrégebbi? A középkorban már javában viruló hazai szőlőhegyi kultúrtáj a török uralom beköszöntével hanyatlásnak indult, mivel a hódítokkal való – hol fellángoló, hol kevésbé aktív – viaskodás nem éppen kedvező környezete volt annak, hogy az akkor itt élők precíz és odaadó módon gyakorolják tájgazdálkodási képességeiket. A török befolyás enyhülésével, majd a törökök kiűzését követően a szőlőhegyek újbóli fellendülése következett, így a korelnök épület építésének dátumát e kor vége felé kell keresnünk.

A ma fellelhető pincék jó része kőből, vályogból, téglából vagy – a legutóbbi időkben – betonból épült, de elég nagy biztonsággal kijelenthető, hogy amíg fellelhető volt elegendő mennyiségű és minőségű – esetünkben nagyméretű, aggastyán tölgy – fa, addig szép számmal épültek egészen kifinomult technológiával, fából emelt pincék a Balaton-felvidéken is. Ezen pincéket boronapincének nevezi a néprajz, de nem kizárólag azért, mert fából készültek, e tekintetben számít az alkalmazott technológia is. Joggal feltételezhető, hogy lényegesen több faépületet – nem csak gazdasági céllal, hanem lakóházként is – emeltek a kor emberei, mint kőből készültet, mivel lényegesen egyszerűbb volt fából építkezni. Egy idő után azonban az összes használható fát kivágták, így más építőanyag után kellett nézni. Gondoljunk csak bele, mennyi idő kell ahhoz, hogy egy tölgyerdő felnövekedjen, amiből aztán kinyerhetők a roppant méretű gerendák egy egész térség falvainak, pincéinek felépítéséhez! Sajnos ilyen boronapincékből szinte hírmondónak is épphogy marad néhány, főleg az Őrségben és Zalában találhatunk még ilyen pincéket.

 04 cakipincek 700

05 cakipincek 700
2–3. kép: Öreg boronapincék Cákon (Vas megye). Az épületek védelem alatt állnak. Forrás: helyeimahazaban.hu

De nem csak az utókor gondatlansága miatt: a fa – mint anyag – a tulajdonságaiból adódóan kevesebb ideig bírja a környezet viszontagságait, mint például a kő. Mégis a legöregebb ismert hazai pince – ami egyúttal boronapince is – éppen a geopark területén, Gyenesdiás községben található, ez a Darnay-pince. Maradtak fent a középkorból nagyobb méretű, kőből épült királyi, nemesi vagy egyházi birtokok föld alatti borospincéi, a Darnay-pince a paraszti világ szőlőhegyeken épült pincéi közt számít a legidősebbnek. Az épület nevét egykori tulajdonosáról és tudományos részletességű leírójáról, megmentőjéről, dr. Darnay (Dornyay) Béláról kapta, aki az I. világháború utáni években örökölte ezt a pincét és a hozzá tartozó présházat.

 dornyai egyben 01
4–5. kép: Dornyay Béla. Nem akárkit tisztelhetünk a pince megmentőjében: az elképesztő – főleg tudományos szempontból kiemelkedő – életutat magáénak tudható dr. Darnay (Dornyay) Béla 1887-ben, egy helyi halászcsalád leszármazottjaként született Keszthelyen (Dornyayként született, majd 1942-ben Darnayra változtatta a vezetéknevét). Budapesten teológiát, földrajzot és történelmet tanul, majd történelem-földrajz szakos tanári, illetve geológiából doktori oklevelet szerez. Pappá szentelik, de pályáját geológusként kezdi. Kilép a piarista rendből, később Budapesten az Ampeológiai (= szőlészeti) Intézetben, majd az Állami Gombászati Állomáson kap kutatói állást. 1940-től a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa, majd igazgatója. Miután nyugdíját megvonják a Magyar Állami Földtani Intézetben, geológusként dolgozik. Polihisztor hajlamú kutatóként foglalkozott geológiával, hidrológiával, barlangkutatással, botanikával, műemlékvédelemmel is. Széles körű ismeretterjesztő munkát folytatott, helytörténeti tanulmányokat írt. Kiemelkednek ezek közül a Bakonyról, a Balaton-felvidéki tájakról, illetve Salgótarjánról és környékéről írt munkái. A Balatoni Múzeum igazgatójaként múzeumi értesítőt jelentetett meg: rövid közlemények közzétételére beindította a Balatoni Múzeumi Füzetek sorozatot. Életének minden állomáshelyén foglalkozott múzeumszervezéssel is. Dornyay Bélát 1965-ben, 78 éves korában Keszthelyen helyezték örök nyugalomra. Salgótarjánban múzeumot neveztek el róla, Gyenesdiáson pedig a pince és egy kiállítás is őrzi a nevét. Forrás: dornyaymuzeum.hu

Az alacsony, megroggyant, vén épületet a legtöbben lebontották volna. A kíváncsi tudós Dornyay azonban csillogó gyémántot látott az épületben (melyben több régi néprajzi kincsnek számító tárgyra és érdekességre lelt), és inkább eredeti állapotába helyreállította azt. Így derült fény az építés dátumára: hornyolt végű, hatalmas mestergerendáján a rákent mészréteg levakarása után a következő vésett felirat – stilizált alakban (lásd: 6–7. képek) – került elő: Anno domini 1644 Jesus Hominum Salvator, azaz „A mi Urunk, Jézus Krisztus évében 1644 a megváltó Jézus”.

rajzok egyben 02 700
6–7. kép: Képkivágatok Dornyay Béla gyenesdiási pincékről szóló cikkéből, melyben a saját ősöreg pincéjét is taglalja. Forrás: Néprajzi értesítő 31. évfolyam, 1939.

Csak érzékeltetésképp: abban az esztendőben épült a pince, mikor III. Ferdinánd német-római császár, német, magyar és cseh király, Ausztria főhercege ellen I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a svédek szövetségeseként támadást intézett a hármincéves háborúban, de Buda felszabadítása is még 42 évet várat magára ekkor.

gerenda 01 700
8. kép: A roppant mestergerenda és rajta az ikonikus évszám. Forrás: magyarmezogazdasag.hu/Bella Huba

Dornyay tudományos alapossággal kutatta az épületet – és a település még fellelhető boronapincéit, hisz akkor még több is állt –, és eredményeit a Néprajzi Értesítőben publikálta „A balatonparti Gyenesdiás régi fapincéi” címmel (Néprajzi Értesítő 31. évfolyam, 1939.). Felfedezte, hogy a pince kizárólag fából, egy darab vas (tehát sem szög, sem pánt, sem zárvasalat) felhasználása nélkül, ma már teljesen elfeledett technológiával épült. A pince „gerezdeléssel” és „zsilipezéssel” egymásba rótt, rendkívül vastag deszkákból, boronafákból készült. Ajtaja is súlyos boronaajtó, mely facsapon forog és „kölkes fazárral” látták el.

egyutt epulet 01 700

12 maga a  regi pince 700
9–11. kép: A felújított Darnay-pince, mely a régi pincéből és az elé – a régi lebontott présház helyére – épített épületből áll.
Forrás: gyenesdias.info.hu, commons.wikimedia.org (Globetrotter19)

A pince az építése után kb. 200 évig egymagában állhatott, majd 1852-ben a déli oldalához egy padlás nélküli, nyílt tűzhelyes présházat építettek, amelyet 1922-ben lebontottak. A présház helyére épít házat Dornyay Béla (hogy a régi présházat ő bontotta-e le, arra nem derült fény). Az évek múltával egyre elhanyagoltabbá váló eredeti formájában lévő ősöreg pince ma szabadon látogatható: 2012-ben felújították, és borkóstolóknak is otthont adó kiállítótér működik benne.