Gondolatok egy fenntarthatósági konferenciáról

Részletek

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és a Magyar Természetvédők Szövetsége „Magyarország és a Fenntartható Fejlődési Célok” címmel szervezett konferenciát november végén, melyből néhány gondolatot elhoztunk magunkkal. A konferencián egy szociális és egy környezeti témájú ENSZ célkitűzés tekintetében vizsgálták meg nemzeti stratégiánk előrehaladását és a felmerülő problémákat.
 
A legfontosabb azt leszögezni, hogy a fenntarthatóság nem öncél. Nem jótét lelkek borongása. Sokan talán széttárt karokkal, értetlenül kérdezik, minek is foglalkozzunk ezzel a problémával, ez nem a mi gondunk egyelőre. Semmiképp sem tekinthető fenntarthatónak, hogy a lokálisból már globálissá tágult, tovagyűrűző környezeti adósságainkat örökségül hagyjuk az utánunk jövőkre.A fő cél, megtalálni a helyes mértéket, mely által nem veszünk el többet a környezetből, mint amennyi erőforrás képes folyamatosan megújulni. Rövid távú, haszonmaximalizáló vágyaink elé korlátokat kell állítani.

Magyarországon jelenleg jelentős támogatási forrás áll rendelkezésre a környezeti állapot javításához, melyet a lehető leghatékonyabban kell felhasználni, mert előbb-utóbb a bő éveknek vége szakad. Társadalmilag méltányos, és környezetileg fenntartható megoldások szükségesek melyhez a vezetői elköteleződés is nélkülözhetetlen. Fel kell számolni a fenntarthatóság szempontjából káros támogatásokat és az eddigieknél konkrétabb célokat kell megfogalmazni. Újra kell gondolni a megoldások irányát és módját. A hazai szemléletformálásra is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, mivel a társadalom tudatát is szükséges fejleszteni. A fenntartható fejlődéssel szembeni két legfontosabb elvárás a környezeti erőforrások fenntartható használata és a társadalmi igazságosság.

Hazánkban a gyermekszegénység és kirekesztődés helyzetéről sokszor nagy szavak hangzanak el a „jóléti erkélyről”, miközben még mindig sokkal több a felesleg, mint a hiány. Annak ellenére, hogy a számok javulást mutatnak, a szubjektív mutatók és a valós érzet sokszor felülírja a statisztikát. De sokszor a nagy szegénységben élő emberek lényegesen egészségesebben élnek, mint a jóléti társadalom. Az ország szétszakadását helyre kell hozni, hiszen a közös cél egy jól működő, fenntartható társadalom.

 
Be kell látnunk, hogy az agrárgazdálkodás hatása a természeti erőforrásokra a mi egészségünket is érinti. A műtrágya, a növényvédő szerek és rovarölő szerek használata egy végtelen spirálba hajszolnak minket, melyek a természetes folyamatok ellen vannak. Nem a rossz technológiákat kell javítgatni, hanem tanulmányozni a technológiaváltásban rejlő lehetőségeket. Mivel a negatív környezeti hatások nem kerülhetők el, ezért azoknak csak a minimalizálásáról beszélhetünk, de a pozitív környezeti eredményű projektek, ezeket jelentősen kompenzálhatják.

Felhasznált irodalom:
MTVSZ, A fenntartható fejlődés érvényesítése a fejlesztéspolitika mindennapi gyakorlatában