Az 55 millió éve kezdődött és 36 millió éve véget ért eocén kor tengerében nagyon változatos, fajgazdag állatvilág élt. Erről tanúskodik a mészkőben látható számtalan fosszília. Közülük rengeteg típussal találkozhatunk a Rendeki-hegy völgyeiben tett túráink során, de akár a régi házak kerítéseinek köveit nézegetve is. A hajdani élőlények számára kiváló környezeti viszonyok uralkodtak az eocén korban: változatos tengeraljzat, különféle vízmélység, napfénnyel jól átvilágított öblök, sziklás partok.
A mészvázas egysejtűek legismertebbjei közé tartoznak a Nummulites-ek. A lapos, korong alakú N. millecaput (1) – Szent László-pénze – néven még a magyar mondavilágban is felbukkan.
Rokona, a N. perforatus apró, centiméteres lencsék formájában szintén kőzetalkotó mennyiségben (2) halmozódott fel a tengerfenék mésziszapjában.
Ugyancsak korong alakúak az Assilina (3) nemzetség tagjai.
Néha karfioldarabokra emlékeztető fehér mésztöredékek és csomók láthatók a kövek felületén; ezek nem állatok, hanem telepes vörösalgák (Lithothamnium) meszes vázmaradványai.
A kagylók számos csoportja ismeretes az eocénből. A mai fésűskagylók ősei (Pecten-félék) a csendes vizű lagúnákat kedvelték, míg a vaskos teknőt növesztő osztrigafélék (Ostrea) a hullámverési övben cementezték magukat egy-egy sziklához vagy kődarabhoz.
A hajdani csigák is sok házformát növesztettek. Gömböchöz hasonló a Natica, pöttyökkel, tüskékkel gazdagon díszített a megnyúlt Turritella. Egészen lapos, alig egyet csavarodó a Velates. Nevében is toronycsiga (4) a Campanile (olaszul harangtorony a jelentése), amely néha félméteresre is megnőtt. Jobbára csak a lágytest helyét kitöltő mészanyag – kőbélként megmaradt – darabjait látjuk a hegyoldalak törmelékében.
Centiméteres kőmagokra hasonlítanak, és a kagylók kettős teknőjére emlékeztetnek a Brachiopodák (5), de e pörgekarúak más rendszertani csoportba, a tapogatókoszorúsokhoz tartoznak.
Elvétve tölcsérszerű magános korallok is előfordulnak. A tengerfenék üledékében turkáló, táplálékot kereső férgek csőszerű járatait később kitöltötte az iszap és kőzetté keményedett. Ezek általában ujjnyi átmérőjű, néhány centiméter hosszú, egyenes vagy görbült, kissé lapított hengereket formálnak (6).
A tengeri sünök kövületeit viszonylag könnyű felismerni, hiszen pogácsa alakú mészvázukon pici pontok (a tüskék ízesülési helyei) ülnek. Tetejükön babérlevélhez hasonló, ötszöges szimmetriát mutató mélyedések húzódnak (7). A táplálkozásuk során beszívott vizet ezeken az áttört lemezeken préselték ki magukból.
A halakból többnyire csak apró fogaik maradnak meg, mint a jellegzetes, hegyes háromszög formájú cápafogak. A közelmúltban szenzációs leletek váltak ismertté Nagytárkánypuszta környékéről; tengeri teknősök páncéllenyomatai kerültek elő.
A tanösvény az Agrárminisztérium Zöld Forrás Programja támogatásával valósult meg. A pályázat kedvezményezettje a Bakonyalja Barátai Egyesület, a BfNPI Bakony–Balaton Geopark Partnere volt.
A csabrendeki felhagyott kőbánya megtisztításában, a tanösvény kivitelezésében meghatározó szerepet vállalt Csabrendek Község Önkormányzata, illetve helyi önkéntesek és geotúra-vezetők elkötelezett csapata is. A példamutató összefogásért nagy köszönet jár mindenkinek!
A tanösvény tartalmát a Lapilli Bt. állította elő (Futó János geológus · e-mail: janosfuto@gmail.com), míg a grafikai terveket, a QR kódokhoz rendelt tartalmak szerkesztését és online közzétételét a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geoparkot alapító és fenntartó Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság végezte el (Korbély Barnabás · e-mail: korbely@geopark.hu). Ha esetleg bármilyen hibát észlel, azt kérjük az utóbbi e-mail címen jelezze!
Csabrendek Község
Bakonyalja Barátai Egyesület
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark
© 2020 · Minden jog fenntartva!